Egy kedves hölgy ismerősömnél jártam ma. Mesélte, hogy egyik nap betévedt a 4. emeleti lakásába egy tücsök. Három teljes napba telt mire megtalálta a férjével a konyhában. A konyhaszekrény tetején egy váza oldalán volt látható az apró kis teremtmény.
Kint a szabadban még észre sem vesszük mennyire idegesítő lehet ezeknek a kis parányi állatoknak a hangja. Olykor szinte kellemes pl. egy szép nyári este kint az udvaron ülve hallgatni a tücsökhegedűt.
Ám de este, egész éjjel, már kevésbé szórakoztató, amikor az ember szeretne aludni, és többször arra ébred fel, hogy egy tücsök "zenél" a lakásban. Mennek a hang felé, hogy megleljék, de a "bűnös" sehol. Éles zaj, rettenetes lehet órákig hallgatni, meg lehet tőle bolondulni.
Nincs meg egyik nap, nincs meg a másik nap, majd csak nagy nehezen végül megadja magát. Szépen kitessékelték.
Biztos nem lehetett túl jó.
Rossz amikor az ember valami miatt nem tud aludni, de jó lenne kipihennie magát. (Hasonló helyzet a baglyokkal is, az tudja, akinek az erkélyére fészkelt már bagoly.)
"A tücsök mellső szárnya kiváló hangszer, amelyek segítségével a tücsök ciripel vagy hegedül. Éneküket általában június végéig halljuk, de akár még augusztusban is hallhatóak."
