Hétvégén szép idő volt. Lehűlt a levegő. Ma reggelt már esik.
Felajánlották, hogy eljönnek értem. Nem fogadtam el. Csak kicsit esik...csak kicsit fúj...
Kinéztem, nem vészes, csak egy kicsit esik...
Bőrdzseki? Kiskabát? Hosszú vagy elég a rövid? Csak a mai nap lesz ilyen. Kiskabát jó lesz, a hosszabbik.
Elindultam biciklivel a város szélére mentem, már a második utcát elhagyva éreztem, hogy ez nem csak kicsit esik, már eláztam. Szakad. Sapka volt rajtam és kapucni is, erős szél fújt, majdnem lefújta ("csak kicsit fúj...") a fejemről. Tekertem, de szembe fújt a szél, és az eső csak jobban esett. Forgalom. Megálltam. Zebra. Átsétáltam.
Nagyon szakadt, farmerom csuromvíz. Nem vészes, ezt csak víz. Csak a cipőm ne ázzon át, csak a zoknim ne legyen vizes. Tekertem. Persze váltó ruhára nem gondoltam. Minek. ("csak kicsit esik...")
Autóval jöttek volna értem. Nem fogadtam el. Megoldom. Mindig megoldottam. Sokszor megáztam már. Volt autónk, sosem vitt, sosem hozott. Nagy többségében mást vitt, más dolga volt, nem ért rá(m). Mindig sietett. Sokszor szükségem lett volna rá. Hozzám nem sietett. Nem voltam olyan fontos. Nem vagyok olyan fontos.
Csak tekertem a szakadó esőben. Most is. A nadrágom átázva, az arcomon folyt az esővíz. Nem tudtam megtörölni, a kabátom átázva, belenyúltam zsebkendőért a zsebembe, vizes volt az is.
Azt sem látszódott volna, ha könnyezem...de nem sírhattam, két gyerek várt...
Megérkeztem csuromvizesen. Kaptam váltóruhát. Nem akartam elfogadni, majd megszáradok. Nem igazán viseltem még más ruháját. Megfázom, de nem érdekel...
Sokat fáztam, sokat fázok... Egy hideg helyen élek, hideg a szobám. Pedig kényelmes lakásban éltünk, mindig jó idő volt, sosem fáztam, de kidobott, és most fázom, de legalább van hol laknom...
Nem otthon, az otthon nekem ott volt, de kidobott...
Lecseréltem a hideg, vizes nadrágom. Mivel a kabátom is átázott, ez által a felsőm is, kicsit.
Nem sírhatok, pedig nagyon érzem, hogy ki akar jönni... ülök a konyhaasztalnál, magazinomat olvasva próbálom visszatartani könnyeimet. Megettem a tegnap felkezdett mikulás csokimat (Húsvét volt).
Nem sírhatok, most nem.
Nem sírhatok, a gyerekek nemsoká kelnek...
/Egy valaki, aki senki/
2020.04.14.
- Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát.
- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. - cseresznyefa.
/Alkyoni Papadaki/
Fordította: Donáti István
- Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát.
- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. - cseresznyefa.
/Alkyoni Papadaki/
Fordította: Donáti István
