Egyszer történt egy hajótörés, amit csak egy ember élt túl. Őt a víz
egy lakatlan sziget partjára vetette. Azon merengett nap mint nap, hogy
jöjjön és mentse meg végre valaki. Mindennap kémlelte a horizontot,
hátha meglát egy hajót, ami megmentheti, de hiába…
Végül, beletörődve sorsába, épített magának egy kis kunyhót a szigeten.
Aztán egy napon, amikor elment halászni, hogy legyen aznapra is mit
ennie, szörnyű dologra ért vissza. Az egész kunyhó lángokban állt!
Teljesen elégett, úgy, hogy csak hamu maradt belőle.
A hajótörött teljesen elkeseredett. Nemcsak hogy hajótörést
szenvedett, de mire beletörődött a sorsába, és épített magának egy kis
zárt menedéket, az is oda lett.
– Hogy történhetett még ez is meg velem?! Mivel érdemeltem ki ezt a
rosszat?! Pedig már kezdtem megbarátkozni az egyedüllét gondolatával, és
olyan jól éreztem magam ebben a kis kunyhóban, miért kellett még ezt is
elvenni tőlem?! – kiáltozott kétségbeesetten.
Másnap kora reggel, amikor kisírt szemét kinyitotta, arra ébredt, hogy kiköt egy hajó.
Nem hitt a szemének! Amikor felszállt a hajóra megkérdezte a kapitányt, hogy honnan tudták, hogy ő ott van.
– Abból a nagy füstből, amit csináltál. Abból láttuk, hogy van itt valaki a lakatlan szigeten – felelte a kapitány.
Tanulság: Az ember életében vannak olyan időszakok, amikor mindent
elveszettnek érez, mert annyi rossz dolog történik vele. De az életnek
minden negatív történésére van egy pozitív válasza!
