Nagyon jó volt. Köszönöm.

Hétvégi pihenés

Elindultam. Te már úton.

Messzebbről érkeztél.

Néztem a buszról a tájat, haladnak a fák egymás után.

Magam mögött hagyom a gondokat legalább erre a kis időre.

Megérkeztem, te ott vártál. Ölelés.

KÖSZÖNÖM.

Mentünk tovább autóval. Nézelődtem, beszélgettünk... jé pipacs mező. "Megállunk!"- Te.

"Ó ne álljunk meg, vissza kell akkor fordulni!" - Én.

Megálltunk.

KÖSZÖNÖM.

Odaértünk. Remek hely volt, szuper szállás. Körülnéztünk. Bevásárlás. Külön tetszett. :) Sétáltunk is. Kellemes volt.

KÖSZÖNÖM.

Másnap hűvös idő, de mi nem unatkoztunk. Felfedeztük a környéket. Cukrászda, mindenféle csodasüti és fagyi.

Filmes délután és este. Ez is kellett, hiányzott egy ilyen nap. Nyugalom árasztotta el a helységet. Nem gondoltam semmire, ami otthon van. Csak vagyok itt, otthontól kicsit távol. Csak vagyunk!

KÖSZÖNÖM.

Még egy nap. Egy utolsó, de nem a legutolsó, csak a mostani hétvégén.

Csak most egy ideig nem találkozunk.

Ez a nap is fantasztikus volt, sétáltunk nagyot a kertben. Nagyon jó volt. 

KÖSZÖNÖM.

Még egy ebéd "záróprogram"... majd vissza a szállásra, pakolás. Még egy óra, ami a miénk volt összebújva. Gyorsan eltel ez az óra... ez a hétvége...

Indulás. Jött a buszom. Elbúcsúztunk. Nagy ölelés.

KÖSZÖNÖM.

/Író: Én/

Sosem adjuk fel

"Van, amikor a napsütésben szakad meg a szíved, és eljön a nap, amikor a legnagyobb vihar hozza a boldog perceket. Kiszámíthatatlan az élet, sodor, sosem tudva hol érünk majd földet. Vagyunk, élünk, boldogan vagy könnyek között, de létezünk. Mert így rendeltetett. De tudni, hogy van tovább, hogy sosem adjuk fel, mert a boldogsághoz igenis jogunk van, erőt kell, hogy adjon. Légy egyedül, vagy legyen aki őszintén elkísér, hidd el, van tovább. Csak higgy! Higgy önmagadban, a nap végében, egyetlen ölelésben, a csalódás igazában, vagy a csók ígéretében. Higgy egy ártatlan mosolyban, egyetlen pillanatban, az eső illatában vagy a holnap szentségében. Higgy és légy erős! Most és mindörökké."

/Theodorovits Andrea/