A legtöbb, amit egy másik embernek adni tudsz, a figyelem.
Legyen az a másik ember a gyereked, a férjed, a feleséged vagy egy
idegen. A figyelem nem azt jelenti, hogy ránézek, hanem azt, hogy
figyelek a lelkére, az életére, a sorsára, a gondjára, a bajára, az
örömére és a bánatára – odaadom magamat neki. Amíg figyelem, csakis ő
érdekel engem, és nem saját magam. A vele történt dolgok fénybe
kerülnek, számomra is fontossá válnak, átélem őt, és egy ideig
elfeledkezek az én életemről, és az övé lesz a fontos. Egyébként
mindezt, amit elmondtam, úgy is hívhatod, hogy Szeretet.
/Müller Péter/
