Kedveskedésből sok embert nevezünk barátnak, ám időbe telik, mire kiderül, ki is az igazi barát. A pszichológusok azokat tartják barátoknak, akik minden hibájukkal együtt elfogadják egymást, felelősséget éreznek a másikért, és megbíznak egymásban.
Walter Winchell szavaival:
"Az igazi barát akkor állít be hozzád, amikor elhagy az egész világ."
Bárhol szövődhet barátság - még egy házasságban is. A barátság a házassággal vagy a vérrokonsággal egyenértékű lehet, és azért oly fontos az életben, mert a barátok elfogadó magatartása megerősíti ezt az énünket, s hagyja kibontakozni személyiségünket.
Barátainknak nem teszünk fogadalmat, mégis léteznek kimondatlan elvárásaink: a megértés, törődés, aggódás. A barátságtól azt várjuk, hogy tartós lesz.
Mivel legtöbbünknek kisgyermekkora óta vannak barátai, hajlamosak vagyunk ösztönösnek vélni a barátkozás folyamatát. Aztán rájövünk, hogy egy barátság ápolása és megtartása több odafigyelést és jártasságot igényel, semmint gondoltuk volna.
Ralph Waldo Emerson szavaival:
"Barátot csak úgy szerezhetsz, ha azzá válsz magad is."
A barátkozáshoz hozzátartozik, hogy a két fél fokozatosan feladja az óvatosságot azzal kapcsolatban, amit önmagáról a másik előtt felfed. A barátoknak meg kell tanulniuk, miként tartsanak egyensúlyt a nyíltság és a másik fél érzelmeinek kímélete között. Nem a teljes kitárulkozás, hanem az odafigyelés és az együttérzés teszi meghitté a kapcsolatot.
Férfi és nő közötti barátság: mind többen tartják úgy, hogy eltérő neműek között is létezhet barátság. Egy másnemű barát sokat tágíthat az ember látókörén.
Elveszített-visszaszerzett barátság: ha úgy érzed, hogy valamelyik közeli barátod megsértett, ülj le vele, s mond azt: - Ha nem volnál fontos nekem, akkor csak vállat vonnék, de mert fontos vagy nekem, szeretném helyrehozni a dolgot.
Ezután beszéljétek meg higgadtan a történteket! Alighanem rá fogtok jönni, hogy félreértés az egész.
Írta: Joyce Brothers (részlet, Reader's Digest)
