Álmodok

 "- Mit csinálsz?

- Álmodok.

- Ébren?

- Ébren.

- Úgy nem lehet.

- Én tudok.

- Hogyan ?

- Azt nem tudom, de nekem megy.

- Miről álmodsz ?

- Mindenről, ami jó.

- Például?

- Egy tökéletes világról.

- És mire jó ez?

- Ilyenkor nem fáj semmi, egyszerűen csak elmegyek egy másik világba, ahol minden úgy van, ahogy én akarom, ahol nem kell félni, nem kell aggódni, nem kell semmit csinálni,amit nem akarok, egyszerűen csak boldognak lenni.

- Akkor, ha nem álmodsz szomorú vagy ?

- Nem, csak nem mindig vagyok boldog.

- De mindig vidámnak látszol!

- Te úgy látod.

- Az hogy lehet ?

- Mert azt akarom, hogy úgy lásd.

- És, hogy csinálsz úgy, mintha boldog lennél, ha nem vagy az ?

- Egyszerűen. Csak elmegyek az álomvilágomba…

/Eredet című film/

Válj azzá, aki valójában vagy!

Kép forrás: Piterest

 

ÉN: Szia Isten!

ISTEN: Szia.

ÉN: Darabokra hullottam. Össze tudnál újra rakni?

ISTEN: Inkább nem.

ÉN: Miért?

ISTEN: Mert Te nem egy kirakós játék vagy.

ÉN: És mi legyen az életem szétesett darabkáival?

ISTEN: Hagyd ott őket, okkal váltak le rólad. Ne foglalkozz velük egy ideig, aztán döntsd el szükséged van-e még bármelyikre is.

ÉN: Nem értesz! Én összetörtem!

ISTEN: Nem, Te nem értesz engem. Te most éppen túllépsz, fejlődsz. Amit most érzel, az a növekedés fájdalma. Megszabadulsz a hátráltató dolgoktól és emberektől. Nem szétesel, hanem a helyedre kerülsz. Nyugodj meg! Vegyél egy mély lélegzetet és engedd, hogy leváljanak rólad a téged már nem szolgáló részek! Ne ragaszkodj többé ezekhez! Engedd leesni, elmenni!

ÉN: Ha elengedem ezeket, mi marad nekem?

ISTEN: Csak a legjobb darabok.

ÉN: Félek változni.

ISTEN: Folyamatosan ezt mondom: nem változol! HANEM VALAKIVÉ VÁLSZ!

ÉN: Válok? Kivé?

ISTEN: Azzá válsz, akivé teremtettelek. A fény, a szeretet, a remény, a bátorság, az öröm, az irgalmasság, a kegyelem és az együttérzés emberévé. Sokkal többet adtam neked, mint azok a sekély részek, amikkel azonosítod magad és amikhez annyi kapzsisággal és félelemmel ragaszkodsz. Hagyd ezeket lehullani! Én szeretlek téged! Ne változz! Legyél! Legyél az, akinek teremtettelek! Addig fogom ezt mondani neked, amíg nem emlékszel rá.

ÉN: Akkor van egy másik rész.

ISTEN: Igen. Legyen az ilyen!

ÉN: Tehát…Nem vagyok törött?

ISTEN: Nem, de megtörted a sötétséget, akár a hajnal fénye az éjszakát. Ez egy új nap.

Válj azzá, aki valójában vagy!”

/John Roedel/

A vörös fonal

Egy kisfiú, sétálva az utcán találkozott egy öregemberrel, aki éppen egy könyvet lapozott. A fiú megkérdezte, hogy mit olvas, a bácsi azt válaszolta, hogy egy könyvet, amely a házasságról szól.

- Figyelj csak, egy napon te is meg fogsz házasodni, mégpedig azt a lányt fogod feleségül venni, ott ni – szólt a bácsi a fiúhoz, rámutatva a copfos kislányra. Ez viszont nem tetszett a gyereknek, így fogott egy kavicsot, odafutott a lányhoz és homlokon dobta.

Jó pár év eltelt az eset óta, a fiú a város legszebb lányát vette feleségül. Az esküvő napján viszont észrevette, hogy az ara homlokán van egy sebhely. Mikor megkérdezte, hogy azt mi okozta, a lány úgy felelt, gyerekkorában egy dühös fiú odaszaladt hozzá, és egy kaviccsal meghajította.

Mi a tanulság ebből? Bárhogy is menekülj a sorsod elől, a láthatatlan madzag mindig összeköt egy másik emberrel.

Forrás: filantropikum.com

(Megjegyjegyzés: Ez egy Dél-Kelet Ázsiából származó legenda. Sokak szerint a legszebb lány volt a városban a menyasszony, de a fiú csak az esküvőn láthatta a lányt először. Ezért lehetett az, hogy nem tudott a sebhelyről, csak akkor látta meg.)

Mutasd ki szereteted

 "Soha ne szalassz el egyetlen alkalmat sem, amikor kimutathatod a szereteted.

Főleg azoknak, akikhez közel állsz.

Hiszen éppen velük vagyunk a legóvatosabbak,

mert félünk, hogy megsebeznek."

(Paulo Coelho)

Meglátod bennem azt...

" Mert ha szeretlek, meglátom benned azt,

akit csak ritkán látsz magadban:

hozzá beszélek, és ő megért engem.

Még akkor is, ha a világ legmélyebb dolgáról van szó.

És ez fordítva is igaz:

ha szeretsz, olyan titkokat tudsz kihozni belőlem, melyekről én magam sem tudtam. "

(Paulo Coelho)

Van egy különös játék...

"Van egy különös játék... Nő és férfi játssza. Írott szabályai nincsenek. Szabályait egyedül a szívükben lévő érzés, az egymás iránti őszinteség, a tisztelet, a bizalom határozza meg. Mert egy játékot lehet sokféleképpen játszani. Lehet közönséges módon, ahol csak az számít, hogy nyerjek, mindegy, milyen áron. Taktikázom, minden eszközt bevetek, hogy gyorsan legyőzzem a másikat, térdre kényszerítsem, uralkodhassak felette, és megmutathassam a világnak, hogy ki vagyok én. És lehet nemesen, amikor az számít, hogy a játékban együtt lehetek a másikkal, és az a cél, hogy mindketten élvezzük, mindkét fél arra törekszik, hogy a játék a másiknak szépet adjon, örömet adjon. Így a játék szép lesz, igaz lesz, amiben nincs kapkodás, nincs csalás, nincs vetélkedés. És ebben a játékban csak együtt győzhetünk. Nem legyőzni kell a másikat, hanem vele együtt győzni. Győzni, és elnyerni a másikat. És ez nem játék."

/Csitáry-Hock Tamás/

Nyitva hagyni az ajtót

Kép forrás: spiritualityhealth. com

"Néha nyitva kell hagynunk az ajtót, engedni, hogy besétáljon rajta a legnagyobb álmunk.Talán egy férfi, vele együtt a szerelem, a boldogság, talán egy jó hír, amitől napjaink máshogyan telnek, talán egy barát, aki visszaadja mindazt, amit eddig az évek eloroztak. Talán besétál az egészség, fölszabadítva testünket a folytonos kíntól. Csak ne felejtsük el nyitva hagyni az ajtót, hisz mind várunk valamire! Mindannyian álmodunk. "