"Van egy különös játék... Nő és férfi játssza. Írott szabályai nincsenek. Szabályait egyedül a szívükben lévő érzés, az egymás iránti őszinteség, a tisztelet, a bizalom határozza meg. Mert egy játékot lehet sokféleképpen játszani. Lehet közönséges módon, ahol csak az számít, hogy nyerjek, mindegy, milyen áron. Taktikázom, minden eszközt bevetek, hogy gyorsan legyőzzem a másikat, térdre kényszerítsem, uralkodhassak felette, és megmutathassam a világnak, hogy ki vagyok én. És lehet nemesen, amikor az számít, hogy a játékban együtt lehetek a másikkal, és az a cél, hogy mindketten élvezzük, mindkét fél arra törekszik, hogy a játék a másiknak szépet adjon, örömet adjon. Így a játék szép lesz, igaz lesz, amiben nincs kapkodás, nincs csalás, nincs vetélkedés. És ebben a játékban csak együtt győzhetünk. Nem legyőzni kell a másikat, hanem vele együtt győzni. Győzni, és elnyerni a másikat. És ez nem játék."
2020. szeptember 15., kedd
2020. augusztus 16., vasárnap
Nyitva hagyni az ajtót
Kép forrás: spiritualityhealth. com
"Néha nyitva kell hagynunk az ajtót, engedni, hogy besétáljon rajta a legnagyobb álmunk.Talán egy férfi, vele együtt a szerelem, a boldogság, talán egy jó hír, amitől napjaink máshogyan telnek, talán egy barát, aki visszaadja mindazt, amit eddig az évek eloroztak. Talán besétál az egészség, fölszabadítva testünket a folytonos kíntól. Csak ne felejtsük el nyitva hagyni az ajtót, hisz mind várunk valamire! Mindannyian álmodunk. "
2020. július 8., szerda
Nagyon jó volt. Köszönöm.
Hétvégi pihenés
Elindultam. Te már úton.
Messzebbről érkeztél.
Néztem a buszról a tájat, haladnak a fák egymás után.
Magam mögött hagyom a gondokat legalább erre a kis időre.
Megérkeztem, te ott vártál. Ölelés.
KÖSZÖNÖM.
Mentünk tovább autóval. Nézelődtem, beszélgettünk... jé pipacs mező. "Megállunk!"- Te.
"Ó ne álljunk meg, vissza kell akkor fordulni!" - Én.
Megálltunk.
KÖSZÖNÖM.
Odaértünk. Remek hely volt, szuper szállás. Körülnéztünk. Bevásárlás. Külön tetszett. :) Sétáltunk is. Kellemes volt.
KÖSZÖNÖM.
Másnap hűvös idő, de mi nem unatkoztunk. Felfedeztük a környéket. Cukrászda, mindenféle csodasüti és fagyi.
Filmes délután és este. Ez is kellett, hiányzott egy ilyen nap. Nyugalom árasztotta el a helységet. Nem gondoltam semmire, ami otthon van. Csak vagyok itt, otthontól kicsit távol. Csak vagyunk!
KÖSZÖNÖM.
Még egy nap. Egy utolsó, de nem a legutolsó, csak a mostani hétvégén.
Csak most egy ideig nem találkozunk.
Ez a nap is fantasztikus volt, sétáltunk nagyot a kertben. Nagyon jó volt.
KÖSZÖNÖM.
Még egy ebéd "záróprogram"... majd vissza a szállásra, pakolás. Még egy óra, ami a miénk volt összebújva. Gyorsan eltel ez az óra... ez a hétvége...
Indulás. Jött a buszom. Elbúcsúztunk. Nagy ölelés.
KÖSZÖNÖM.
/Író: Én/
2020. július 5., vasárnap
Sosem adjuk fel
"Van, amikor a napsütésben szakad meg a szíved, és eljön a nap, amikor a legnagyobb vihar hozza a boldog perceket. Kiszámíthatatlan az élet, sodor, sosem tudva hol érünk majd földet. Vagyunk, élünk, boldogan vagy könnyek között, de létezünk. Mert így rendeltetett. De tudni, hogy van tovább, hogy sosem adjuk fel, mert a boldogsághoz igenis jogunk van, erőt kell, hogy adjon. Légy egyedül, vagy legyen aki őszintén elkísér, hidd el, van tovább. Csak higgy! Higgy önmagadban, a nap végében, egyetlen ölelésben, a csalódás igazában, vagy a csók ígéretében. Higgy egy ártatlan mosolyban, egyetlen pillanatban, az eső illatában vagy a holnap szentségében. Higgy és légy erős! Most és mindörökké."
/Theodorovits Andrea/
2020. június 27., szombat
Olyan nagyon
Olyan nagyon szomorú vagyok.
Meleg van, végre igazi nyár, amit imádok.
Barátokkal kellene lennem, tartalmasan eltölteni a hétvégét. Semmiképp sem egyedül lenni.
Ehelyett itt ülök a szobámban, már most nagyon meleg van és kortyolgatom a meleg teámat közben potyognak a könnyeim...
Nem keresik a társaságom, te meg eldobtál örökre. Tönkretetted az életem, pedig nem ezt érdemeltem.
Mintha nem is léteznék...
Meleg van, végre igazi nyár, amit imádok.
Barátokkal kellene lennem, tartalmasan eltölteni a hétvégét. Semmiképp sem egyedül lenni.
Ehelyett itt ülök a szobámban, már most nagyon meleg van és kortyolgatom a meleg teámat közben potyognak a könnyeim...
Nem keresik a társaságom, te meg eldobtál örökre. Tönkretetted az életem, pedig nem ezt érdemeltem.
Mintha nem is léteznék...
2020. június 22., hétfő
Keresek valakit bűntársnak a nyárra :D
Bűntársat keresek a nyaramhoz
Figyelj csak! Van kedved hozzá?
Rád gondoltam.
Kellene egy bajtárs, mondjuk te. Ó még várj! Feltétlenül meg kell beszélnünk a részleteket, addig ne mondj nemet.
Lehet, ha beválsz és neked is elviselhető lesz, akkor nem csak nyárra. A nyár lesz a próbaidő.
Olyan kell, akiben megbízom. Benned bízom.
Olyan kell, aki megvéd. Melletted biztonságban érzem magam.
Nagyon kellene, mert egyedül nem tudok mindent megoldani. Nem tudok, de nem is akarok. Utálok bármit is egyedül csinálni.
Hogy én mit akarok?
Fogalmam sincs. Annyit tudok, hogy veled szeretném.
Sodródni az árral. Tervezni, de nem mindig. A spontán dolgok is jók. Tapasztaltuk.
Nem szeretnék nagy dolgokat, ne félj. És bonyolultakat sem.
Csak apró szentimentális hülyeségeket.
Hogy az milyen?
Na várj csak, már írom is.
Meleg nyári napon feküdni a fűben és nézni a felhőket. Például a Mátrában.
Egyszer majd jól elázni, hogy csavarni lehessen a ruhából a vizet és a hajamból. :D
Sós mogyorót enni a Star wars nézése közben.
Forró csokoládét inni valahol szigorúan pillecukor nélkül… és az ügyetlenebb kezünkkel keverjük meg.
Leírni a nevünket visszafelé, tükör írásban és amikor lefotózzuk az írást, akkor mi is rajta legyünk a képen.
Hogy van-e még valami a listán?
Persze, hogy van.
Szobában táncolni. Te mondanád milyen zenére.
Esetleg egy duett. Jaaaj, lehet nem mernék énekelni...
Panaszkodjuk kicsit, lelkizzünk, órákig beszélgessünk, sírjunk és kacagjunk.
A nap végén, ha elfáradunk, egymás mellé ledőlünk és összebújva, elmerengve hallgatjuk a csendet, a lélegzetünket, a gyomorkorgásunkat. :D
Szükség lesz a kreativitásodra. Adhatsz egyéb ötleteket a listához.
Figyelj csak! Van kedved hozzá?
Rád gondoltam.
Kellene egy bajtárs, mondjuk te. Ó még várj! Feltétlenül meg kell beszélnünk a részleteket, addig ne mondj nemet.
Lehet, ha beválsz és neked is elviselhető lesz, akkor nem csak nyárra. A nyár lesz a próbaidő.
Olyan kell, akiben megbízom. Benned bízom.
Olyan kell, aki megvéd. Melletted biztonságban érzem magam.
Nagyon kellene, mert egyedül nem tudok mindent megoldani. Nem tudok, de nem is akarok. Utálok bármit is egyedül csinálni.
Hogy én mit akarok?
Fogalmam sincs. Annyit tudok, hogy veled szeretném.
Sodródni az árral. Tervezni, de nem mindig. A spontán dolgok is jók. Tapasztaltuk.
Nem szeretnék nagy dolgokat, ne félj. És bonyolultakat sem.
Csak apró szentimentális hülyeségeket.
Hogy az milyen?
Na várj csak, már írom is.
Meleg nyári napon feküdni a fűben és nézni a felhőket. Például a Mátrában.
Egyszer majd jól elázni, hogy csavarni lehessen a ruhából a vizet és a hajamból. :D
Sós mogyorót enni a Star wars nézése közben.
Forró csokoládét inni valahol szigorúan pillecukor nélkül… és az ügyetlenebb kezünkkel keverjük meg.
Leírni a nevünket visszafelé, tükör írásban és amikor lefotózzuk az írást, akkor mi is rajta legyünk a képen.
Hogy van-e még valami a listán?
Persze, hogy van.
Szobában táncolni. Te mondanád milyen zenére.
Esetleg egy duett. Jaaaj, lehet nem mernék énekelni...
Panaszkodjuk kicsit, lelkizzünk, órákig beszélgessünk, sírjunk és kacagjunk.
A nap végén, ha elfáradunk, egymás mellé ledőlünk és összebújva, elmerengve hallgatjuk a csendet, a lélegzetünket, a gyomorkorgásunkat. :D
Szükség lesz a kreativitásodra. Adhatsz egyéb ötleteket a listához.
/Író: Én/
Egy Carrie cikk alapján
2020. június 10., szerda
2020. május 12., kedd
Hogy lehet ez?
"Ha ez a sok tragédia mind igaz, akkor hogy lehet, hogy élek még? Miért nem áll meg a szívem a fájdalomtól? Ennyit nem bír ki egy ember. Ez nem létezik."
/Szurovecz Kitti/
/Szurovecz Kitti/
Bocsánatot kérni
"Addig kell bocsánatot kérni, addig kell helyrehozni a dolgokat, addig kell szeretni a másikat, amíg lehet. Mert a sors a legkegyetlenebb ítész, és jobbára senki nem tudhatja, mire lemegy a nap, tart-e még az élete, vagy örökre véget ér."
/Szurovecz Kitti/
Szeretet nem fáj
"Mindenki azt mondja, hogy a szeretet fáj, de ez nem igaz. A magány fáj. Az elutasítás fáj. Valakinek az elvesztése fáj. Az irigység fáj.
Mindenki összekeveri ezeket a szeretettel, de a valóság az, hogy a szeretet az egyetlen dolog ezen a világon, ami elfedi az összes fájdalmat, és segít, hogy újra csodálatosan érezd magad.
A szeretet az egyetlen dolog ezen a világon, ami nem fáj."
Liam Neeson
Senki...ahogy én
"Igen, valóban, találhat tőled szebbet, jobbat, nagyobb mellűt, vékonyabbat... Fog is. De egyik sem Te leszel, és ezzel ő is tökéletesen tisztában van. Jöhet bárki, egyik sem fog úgy pislogni rá a hajnali ébredéskor félkómásan, ahogy azt te tetted. Senki sem fogja ugyanúgy megölelni, magához húzni, megcsókolni... De a választás lehetősége ott van mindenki előtt. Mindenki máshogy szeret. Épp ezért szép az élet: annyiféle szerelmet ismerhetsz meg, amennyi elég ahhoz, hogy tudd, melyik bír életed végéig boldogságban tartani."
"...nálam jobban más nem szerethet."
Soha nem fog úgy szeretni téged senki, mint ahogyan én szerettelek. :((((
"...nálam jobban más nem szerethet."
Soha nem fog úgy szeretni téged senki, mint ahogyan én szerettelek. :((((
Ugyanaz vagyok
"Bár megmondhatnám nektek, hogy ugyanaz vagyok, aki voltam! De játszanom kell a szerepemet. Méghozzá jól. Közben pedig lezárt szemhéjam mögött a könnyek egyenesen a lelkembe folynak. Vajon, ha megtelik, akkor megfulladok?"
Szurovecz Kitti
Soha többé...
"Soha többé nem engedtem meg magamnak, hogy annyira szeressek valakit, hogy elvesztése fájjon."
Bernhard Schlink
Én nem merem...
"Én nem merem elmondani, amit érzek. Félek a súlyától, erejétől, és félek attól is, hogy az, akinek szánnám, akivel szívesen megosztanám, megrémülne tőle."
Nem azért bocsájtunk meg...
"Nem azért bocsájtunk meg, mert aki megbántott ezt érdemli, hanem azért, mert nem akarunk fájdalmat okozni magunknak, valahányszor eszünkbe jut, mit művelt velünk."
2020. április 18., szombat
Kicsit nevessünk
Nagyon jó. :D Persze nem saját írás. Sajnos nem tudom a fő forrását, mert több helyen láttam megosztani Facebook-on.
Home office meeting 🤣
- Halló!
- Halló, sziasztok!
- Halló, halló hallotok?
- Én hallak, halló.
- Én nem hallom, ki az?
- Dani vagyok, nem hallasz?
- Tibi, Dani azt kérdezi, nem hallod-e.
- Nem hallom.
- Én hallom Danit, de Krisztit nem hallom, csak látom. De a Tibi is elég halk.
- Én se hallom a Krisztit, de nem is látom. Itt van egyáltalán?
- Dani azt mondja, ő hallja a Krisztit és a Tibit is, de Kriszti azt üzeni, nem hall senkit, csak a Danit, viszont mindenkit lát.
- Tibi, mondd meg a Daninak, hogy mondja meg a Krisztinek, hogy lépjen be újra a csevegésbe.
- Halló, most hallotok?
- Halló, igen.
- Halló, igen.
- Halló, igen.
- Na, akkor, ha mindenki lát és hall mindenkit, tán el is kezdhetjük.
- Tibi, miért van rajtad sombrero és mexikói bajusz?
- Véletlen benyomtam valami szar filtert ezen az appon és nem tudom kikapcsolni. Ráadásul meg se mozdíthatom a fejem, mert ha bólogatok, elindul a zene, és megtelik a képernyő rumbatökökkel. De ne is foglalkozzatok vele. Kriszti, hogy állunk?
- Délelőtt beszéltem az ügyféllel, és azt mond...mert a...stéhez, és…ármat. Mi a véleményetek?
- Fú, Kriszti nagyon akad a hangod, meg tudnád ismételni?
- Mondom azt mondta, hog… rték a költsé… shez.
- Még mindig nagyon akadsz…
- Várjatok, kimegyek a teraszra. Na szóval, ott tartottam, hogy BRRR VRUMMMMMMMMMMMM VRUMMMMMMMMMMM
- Mi történik?
- Ne haraguVRUUUUUMk, gallyazzák a fát a szomszédbaVRUUUUUM Visszajöttem inkább, közelebb ülök a routerhez, hátha jobb lesz. Szóval beszéltem az ügyféllel arról, merre tatatatatatatatatatatatatatatatatatatatatatatatatatatatatatatata
- Most mit csinál?
- tatatatatatatatatatatatatatatatatatatata
- Szerintem helikoptereset játszik.
- Hülye. Kriszti, megint beakadt a hangod!
- tatatatatatatatatatatatatatatatatatatatatatatatatata… Igapsirujsncaisr.. véleményeteket. Várjatok, átmegyek másik gépre. Nna, mindjárt jobb. Szóval az ügyfél arra lenne kíváncsi, hogy…
- COMPLACIENDO PARA TODOS LOS BAILADORES CON ESTA ROLA QUE DICEEEEEEEEEEE UN DOS TRES CUATRO
- Tibi, ez tőled jön?
- Bocs, bólintottam és beindult a mexikói filter.
- Akkor mostantól csak mereven bámulj előre, oké?
- Meg se mozdulok. Kriszti, mondhatod. Kriszti?
- Ő sem mozdul. Szerintem lefagyott.
- Srácok, Dani üzeni, hogy ő megint nem hall senkit, csak valami mexikói dalt.
- Én nem látom se a Danit, se a Krisztit. Tibi te látod a Danit?
- Aha. UN DOS TRES CUATRO… A PICSÁBA MÁR
- Srácok, nekem mennem kéne a gyerekkel matekozni…
- Kriszti üzeni, hogy elment a nete, de nagyon sokat haladtunk ma, meg hogy eredményes volt a meeting, és holnap ugyanitt folyt köv!
- Oké, halló.
- Halló.
- Halló.
- Halló, sziasztok!
- Halló, halló hallotok?
- Én hallak, halló.
- Én nem hallom, ki az?
- Dani vagyok, nem hallasz?
- Tibi, Dani azt kérdezi, nem hallod-e.
- Nem hallom.
- Én hallom Danit, de Krisztit nem hallom, csak látom. De a Tibi is elég halk.
- Én se hallom a Krisztit, de nem is látom. Itt van egyáltalán?
- Dani azt mondja, ő hallja a Krisztit és a Tibit is, de Kriszti azt üzeni, nem hall senkit, csak a Danit, viszont mindenkit lát.
- Tibi, mondd meg a Daninak, hogy mondja meg a Krisztinek, hogy lépjen be újra a csevegésbe.
- Halló, most hallotok?
- Halló, igen.
- Halló, igen.
- Halló, igen.
- Na, akkor, ha mindenki lát és hall mindenkit, tán el is kezdhetjük.
- Tibi, miért van rajtad sombrero és mexikói bajusz?
- Véletlen benyomtam valami szar filtert ezen az appon és nem tudom kikapcsolni. Ráadásul meg se mozdíthatom a fejem, mert ha bólogatok, elindul a zene, és megtelik a képernyő rumbatökökkel. De ne is foglalkozzatok vele. Kriszti, hogy állunk?
- Délelőtt beszéltem az ügyféllel, és azt mond...mert a...stéhez, és…ármat. Mi a véleményetek?
- Fú, Kriszti nagyon akad a hangod, meg tudnád ismételni?
- Mondom azt mondta, hog… rték a költsé… shez.
- Még mindig nagyon akadsz…
- Várjatok, kimegyek a teraszra. Na szóval, ott tartottam, hogy BRRR VRUMMMMMMMMMMMM VRUMMMMMMMMMMM
- Mi történik?
- Ne haraguVRUUUUUMk, gallyazzák a fát a szomszédbaVRUUUUUM Visszajöttem inkább, közelebb ülök a routerhez, hátha jobb lesz. Szóval beszéltem az ügyféllel arról, merre tatatatatatatatatatatatatatatatatatatatatatatatatatatatatatatata
- Most mit csinál?
- tatatatatatatatatatatatatatatatatatatata
- Szerintem helikoptereset játszik.
- Hülye. Kriszti, megint beakadt a hangod!
- tatatatatatatatatatatatatatatatatatatatatatatatatata… Igapsirujsncaisr.. véleményeteket. Várjatok, átmegyek másik gépre. Nna, mindjárt jobb. Szóval az ügyfél arra lenne kíváncsi, hogy…
- COMPLACIENDO PARA TODOS LOS BAILADORES CON ESTA ROLA QUE DICEEEEEEEEEEE UN DOS TRES CUATRO
- Tibi, ez tőled jön?
- Bocs, bólintottam és beindult a mexikói filter.
- Akkor mostantól csak mereven bámulj előre, oké?
- Meg se mozdulok. Kriszti, mondhatod. Kriszti?
- Ő sem mozdul. Szerintem lefagyott.
- Srácok, Dani üzeni, hogy ő megint nem hall senkit, csak valami mexikói dalt.
- Én nem látom se a Danit, se a Krisztit. Tibi te látod a Danit?
- Aha. UN DOS TRES CUATRO… A PICSÁBA MÁR
- Srácok, nekem mennem kéne a gyerekkel matekozni…
- Kriszti üzeni, hogy elment a nete, de nagyon sokat haladtunk ma, meg hogy eredményes volt a meeting, és holnap ugyanitt folyt köv!
- Oké, halló.
- Halló.
- Halló.
Forrás (talán ez lehet a valódi, nem tudom)
2020. április 15., szerda
Nem hallott meg engem...
Nem hallott meg engem...
"Amikor az élet nem túl szép,
Valamihez ragaszkodnom kell,
Hogy bírjam, kell, hogy bírjam még."
/Children of Distance - Túl nehéz a szó/
11 év...
"Amikor az élet nem túl szép,
Valamihez ragaszkodnom kell,
Hogy bírjam, kell, hogy bírjam még."
/Children of Distance - Túl nehéz a szó/
11 év...
2020. április 14., kedd
Az igazán erős ember
- Azt mondják, az az igazán erős ember, aki tud sírni. Miután kisírja magát az ember, történjék bármi, utána sokkal jobban tudunk hozzáállni a problémákhoz.
- Igaz. De ugyanakkor az, hogy tudsz sírni, mikor sírnod kell, azt is mutatja, mennyire erős vagy.
/Tsubasa Chronicle/
Hiányzom
- Hiányzol - mondom.
- Hiányzom? De hát itt vagyok melletted.
- Ez a legrosszabb. Amikor úgy hiányzik valaki, hogy közben ott van melletted.
/Pittacus Lore/
Esik az eső. Rosszul esik.
Hétvégén szép idő volt. Lehűlt a levegő. Ma reggelt már esik.
Felajánlották, hogy eljönnek értem. Nem fogadtam el. Csak kicsit esik...csak kicsit fúj...
Kinéztem, nem vészes, csak egy kicsit esik...
Bőrdzseki? Kiskabát? Hosszú vagy elég a rövid? Csak a mai nap lesz ilyen. Kiskabát jó lesz, a hosszabbik.
Elindultam biciklivel a város szélére mentem, már a második utcát elhagyva éreztem, hogy ez nem csak kicsit esik, már eláztam. Szakad. Sapka volt rajtam és kapucni is, erős szél fújt, majdnem lefújta ("csak kicsit fúj...") a fejemről. Tekertem, de szembe fújt a szél, és az eső csak jobban esett. Forgalom. Megálltam. Zebra. Átsétáltam.
Nagyon szakadt, farmerom csuromvíz. Nem vészes, ezt csak víz. Csak a cipőm ne ázzon át, csak a zoknim ne legyen vizes. Tekertem. Persze váltó ruhára nem gondoltam. Minek. ("csak kicsit esik...")
Autóval jöttek volna értem. Nem fogadtam el. Megoldom. Mindig megoldottam. Sokszor megáztam már. Volt autónk, sosem vitt, sosem hozott. Nagy többségében mást vitt, más dolga volt, nem ért rá(m). Mindig sietett. Sokszor szükségem lett volna rá. Hozzám nem sietett. Nem voltam olyan fontos. Nem vagyok olyan fontos.
Csak tekertem a szakadó esőben. Most is. A nadrágom átázva, az arcomon folyt az esővíz. Nem tudtam megtörölni, a kabátom átázva, belenyúltam zsebkendőért a zsebembe, vizes volt az is.
Azt sem látszódott volna, ha könnyezem...de nem sírhattam, két gyerek várt...
Megérkeztem csuromvizesen. Kaptam váltóruhát. Nem akartam elfogadni, majd megszáradok. Nem igazán viseltem még más ruháját. Megfázom, de nem érdekel...
Sokat fáztam, sokat fázok... Egy hideg helyen élek, hideg a szobám. Pedig kényelmes lakásban éltünk, mindig jó idő volt, sosem fáztam, de kidobott, és most fázom, de legalább van hol laknom...
Nem otthon, az otthon nekem ott volt, de kidobott...
Lecseréltem a hideg, vizes nadrágom. Mivel a kabátom is átázott, ez által a felsőm is, kicsit.
Nem sírhatok, pedig nagyon érzem, hogy ki akar jönni... ülök a konyhaasztalnál, magazinomat olvasva próbálom visszatartani könnyeimet. Megettem a tegnap felkezdett mikulás csokimat (Húsvét volt).
Nem sírhatok, most nem.
Nem sírhatok, a gyerekek nemsoká kelnek...
/Egy valaki, aki senki/
2020.04.14.
- Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát.
- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. - cseresznyefa.
/Alkyoni Papadaki/
Fordította: Donáti István
- Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát.
- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. - cseresznyefa.
/Alkyoni Papadaki/
Fordította: Donáti István
2020. április 13., hétfő
Néha rám tör a szomorúság...
Néha rám tör a szomorúság és megőrülök a sok gondolattól. Ki kell írjam.
Kora délután hozzákezdtem tanulni, egész hétvége itt lett volna. Most is alig tudtam rávenni magam. Számítógépnél feladatok... néha arra gondolok, nem érdekel, nem folytatom. Kinek! Minek!
Nagyon lassan haladtam, szinte semmi nem sikerült. Gondoltam egyet lemegyek futni, vagyis terveztem is ma. Tegnap kimaradt, mert a tegnapelőttitől felduzzadt a bokám. Még fáj, de muszáj mennem. A bemelegítés is alig ment, nincs kedvem, de akkor is megyek.
Sétáltam lefelé a partra, útközben két kislány biciklizett, kb. 12 évesek lehettek. De jó volt 12 évesnek lenni, én is ugyanígy bicikliztem a szomszéd kislánnyal, mint ez a két fiatal. A legnagyobb bajom az volt, hogy a rádióban a műsorvezető nem adta le végig a zenét, amit sms-ben kértem, így nem tudtam felvenni magnókazira elejétől a végéig.
Elindultam, jöttek a gondolatok, ott azonnal kellett volna leírni mindent. A szemem könnyezni akart, de mégis az utcán vagyok, nem kellene sírni. Jött velem egy ember biztosan néz, nehogy sírjak, lehajtottam a fejem, olyan sírhatnékom volt.
Mint pl. tavaly több nyári éjszakán lementem a térre, már sötét volt és sírtam...sírtam, mert fájt majd meghasadt. Senki nem lát, senki nem volt ott, sötét volt.
Mentem tovább, kutyát sétáltató pár mellett haladtam el...nekünk sosem volt kutyánk, pedig imádom, imádtuk. Jobb is, hogy nem lett, ő is hiányzott volna. Köszöntem, mert ismertem őket. Régóta együtt vannak. Mi a titok? :( Mit rontottam el?
Már a hídon sétálok, egy újabb pár... szorosan egymás mellett álltak, talán megölelve egymást, csak néztek előre a vízre nem foglalkozva senki mással...lehet friss kapcsolat, de fiatalok...
A futópályához értem, máris találkoztam néhány futóval, most sem lehet sírni...minek futok, mi értelme, fáj a bokám, holnap is jövök, nem holnap nem. Csak egy kört futok, de 6 kört kell, de futok többet, ameddig a lábam bírja, amíg össze nem esek...
/Egy valaki, aki senki/
2020.04.13.
Kora délután hozzákezdtem tanulni, egész hétvége itt lett volna. Most is alig tudtam rávenni magam. Számítógépnél feladatok... néha arra gondolok, nem érdekel, nem folytatom. Kinek! Minek!
Nagyon lassan haladtam, szinte semmi nem sikerült. Gondoltam egyet lemegyek futni, vagyis terveztem is ma. Tegnap kimaradt, mert a tegnapelőttitől felduzzadt a bokám. Még fáj, de muszáj mennem. A bemelegítés is alig ment, nincs kedvem, de akkor is megyek.
Sétáltam lefelé a partra, útközben két kislány biciklizett, kb. 12 évesek lehettek. De jó volt 12 évesnek lenni, én is ugyanígy bicikliztem a szomszéd kislánnyal, mint ez a két fiatal. A legnagyobb bajom az volt, hogy a rádióban a műsorvezető nem adta le végig a zenét, amit sms-ben kértem, így nem tudtam felvenni magnókazira elejétől a végéig.
Elindultam, jöttek a gondolatok, ott azonnal kellett volna leírni mindent. A szemem könnyezni akart, de mégis az utcán vagyok, nem kellene sírni. Jött velem egy ember biztosan néz, nehogy sírjak, lehajtottam a fejem, olyan sírhatnékom volt.
Mint pl. tavaly több nyári éjszakán lementem a térre, már sötét volt és sírtam...sírtam, mert fájt majd meghasadt. Senki nem lát, senki nem volt ott, sötét volt.
Mentem tovább, kutyát sétáltató pár mellett haladtam el...nekünk sosem volt kutyánk, pedig imádom, imádtuk. Jobb is, hogy nem lett, ő is hiányzott volna. Köszöntem, mert ismertem őket. Régóta együtt vannak. Mi a titok? :( Mit rontottam el?
Már a hídon sétálok, egy újabb pár... szorosan egymás mellett álltak, talán megölelve egymást, csak néztek előre a vízre nem foglalkozva senki mással...lehet friss kapcsolat, de fiatalok...
A futópályához értem, máris találkoztam néhány futóval, most sem lehet sírni...minek futok, mi értelme, fáj a bokám, holnap is jövök, nem holnap nem. Csak egy kört futok, de 6 kört kell, de futok többet, ameddig a lábam bírja, amíg össze nem esek...
/Egy valaki, aki senki/
2020.04.13.
2020. március 16., hétfő
Ami a koronavírus mögött van
Ami a koronavírus mögött van
"Most mindazon fontos dolgokat, amelyeket eddig háttérbe helyeztetek előtérbe kerül. Szükséges felismernetek a vírus csak tükröt tart, rámutat, hogy rossz volt a fontossági sorrend, és csak helyzetbe hoz titeket, hogy a régi elavult gondolkodás mintákat átalakíthassátok."
ANGYALOK
2020. március 8., vasárnap
Vasárnap van...
Vasárnap van. Délelőtt van. Nyugodt vagyok. Túl egy újabb vizsgán. Hamarosan vége. Jó is lesz, de hiányozni fog az utazgatás... hogy kicsit máshol is legyek.
Vasárnap van. Szomorú vagyok. Sosem érdekelt a Valentin nap, sem a Nőnap. Csak mióta egyedül vagyok az utcán mindig épp azt látom meg, amit nem szeretnék: pasikat egy szál virággal... egy pár épp lép be a cukrászdába...Facebook-on kiírások "Szerelmemtől kaptam Nőnapra.". Tele minden a Nőnappal, virágokkal, szívecskékkel...
Vasárnap van. Gondolkodom. Egyedül vagyok a gondolataimmal. Mi már végeztünk, a mi utunk véget ért... de folyton ír. Nem haragszom, de sosem feledem, amit velem tett. Örökre bevésődött a szívembe. Sosem múló fájdalom ez. Néha úgy érzem minden rendben van, lesz. Megsebzett szív sosem gyógyul. Szívet kellene cserélnem...
Vasárnap van. Sétálni mentem. Hideg van. Fotóztam is. Erdő, madarak, friss levegő... feltöltődtem... azt hittem. Csak abban a pillanatban éreztem jól magam.
Vasárnap van. Délután van. Szomorú nap. Mindig vártam a vasárnapokat, mert pihentem. Lusti napnak neveztük. Sok mindent lehetne ilyenkor csinálni, de semmihez sincs kedvem. Már nem várom a vasárnapokat, várom a hétköznapokat, amikor a munkától fáradtam "hazajövök", fürdök, alszom... másnap meg ugyanez...
Vasárnap van. Sok tervem volt. Mára már semmi, sosem kértem sokat. Azt a keveset is elvette. Most nincs semmim, otthonom se.
Vasárnap van. Sírok. Rájöttem mégis utálom az életem.
/Saját gondolatok/
Vasárnap van. Szomorú vagyok. Sosem érdekelt a Valentin nap, sem a Nőnap. Csak mióta egyedül vagyok az utcán mindig épp azt látom meg, amit nem szeretnék: pasikat egy szál virággal... egy pár épp lép be a cukrászdába...Facebook-on kiírások "Szerelmemtől kaptam Nőnapra.". Tele minden a Nőnappal, virágokkal, szívecskékkel...
Vasárnap van. Gondolkodom. Egyedül vagyok a gondolataimmal. Mi már végeztünk, a mi utunk véget ért... de folyton ír. Nem haragszom, de sosem feledem, amit velem tett. Örökre bevésődött a szívembe. Sosem múló fájdalom ez. Néha úgy érzem minden rendben van, lesz. Megsebzett szív sosem gyógyul. Szívet kellene cserélnem...
Vasárnap van. Sétálni mentem. Hideg van. Fotóztam is. Erdő, madarak, friss levegő... feltöltődtem... azt hittem. Csak abban a pillanatban éreztem jól magam.
Vasárnap van. Délután van. Szomorú nap. Mindig vártam a vasárnapokat, mert pihentem. Lusti napnak neveztük. Sok mindent lehetne ilyenkor csinálni, de semmihez sincs kedvem. Már nem várom a vasárnapokat, várom a hétköznapokat, amikor a munkától fáradtam "hazajövök", fürdök, alszom... másnap meg ugyanez...
Vasárnap van. Sok tervem volt. Mára már semmi, sosem kértem sokat. Azt a keveset is elvette. Most nincs semmim, otthonom se.
Vasárnap van. Sírok. Rájöttem mégis utálom az életem.
/Saját gondolatok/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)